Egy évvel a szüzességem elvesztése után, megismerkedtem álmaim férfijával. Egy igazi görög félisten volt, a szex eleinte fájt, majd néhány alkalom után fantasztikus lett. Két év múlva elváltak útjaink. 19 évesen egy korábbi félbehagyott kapcsolatomat élesztettem újjá. Nagy volt a szerelem, a szex már az első alkalomtól kezdve frenetikus volt. Végre átadhattam magam a testi gyönyöröknek.

Sajnos kiderült, hogy nem olyan egyszerű ez a kapcsolat, a pasi ugyanis iszonyú féltékeny. Eleinte csak viták voltak, majd átlendültünk egy ponton, ahonnan már csak lefelé volt út. Amikor megjelent az esti kutyasétáltatáson, és felém rohant, mert egy férfival beszélgettem, majd lekevert egy hatalmas pofont, már tudtam hogy menthetetlen a helyzet. Később azt mondta nagyon szeret, és a pofon kizárólag a féltést szimbolizálta. Hittem neki, én is szerettem. Vele akartam lenni mindig. A szerelmünk egyre őrültebb, és egyre szenvedélyesebb lett. 

Egy este kötelekkel állított be. Azt mondta próbáljunk ki valami izgalmasat a szexben. Kikötözte a karjaimat, és a lábaimat az ágy négy pontjához. Kiszolgáltatva és meztelenül vártam arra, hogy azt tegyen velem amit csak akar. Hihetetlen érzés volt, teljesen a hatalmába kerített a kiszolgáltatottság. Bármit megtehetne. Akár fájdalmat is okozhat. Bánthat. A jó szex, a vágyakozás, és a fájdalom összefonódott. Élveztem, hogy erősen meghúzza a kötelet, egyre erősebben akartam.

A szex alapvető részei az előjáték, csók stb. már nem volt fontos, csak az erő, és a kontroll, az ,hogy a másik fél mindent kézben tart, és irányít. Egy deviáns kapcsolat volt kialakulóban. Ő megvert mindenért, én pedig vártam, hogy verés után lefeküdjünk egymással.

A verések mindennaposakká váltak, eleinte okkal, majd ok nélkül. Már nem tudtam különbséget tenni. Azt mondta én vagyok a hibás, és azért kell megvernie, mert megérdemlem. Egyszer, amikor alaposan megrugdosott, és ököllel többször arcon vágott azt mondta: "-Ha nem tetszik, akkor jelents fel..." Majd betaszigált az autóba, és kilökött az utcára a rendőrkapitányság előtt, ahol kiszólt az autóból, mielőtt elindult:"-Menj be, és jelents fel ha mersz, utána találkozunk..."Nem mertem megtenni, mert nagyon féltem. Abban az időben átalakult a szerelem félelemmé. Már nem akartam hogy hozzámérjen, rettegtem tőle, nem tudtam, hogy meg akar simogatni, vagy épp szét akarja verni a fejem.

Nem lehetett kiszámítani, épp mit tervez, mit fog tenni. A szexuális életünk eldurvult, akkor és úgy kellett vele lefeküdnöm, ahogy ő kívánta, nem volt választási lehetőségem abban sem, hogy akarom az együttlétet, vagy sem. Ő volt a főnök. Ha azt akarta hogy orálisan elégítsem ki, akkor azonnal megtettem, mert féltem a következményektől. Arra törekedett, hogy megalázzon.

Egyre merészebb lett, nem engedte hogy munkát vállaljak, függést alakított ki, elszakított a barátaimtól, és nem engedett ki a lakásból. Bezárt, amíg távol volt. Volt amikor napokig otthon ültem egyedül. Úgy éreztem megőrülök. Vártam, mint egy kutya. Ő irányított, ő adott enni, ő döntött mindenben. Az ételemet apró darabokra vágta, és megetetett minden alkalommal, szertartásszerűen.

Én csak egy bábu voltam, egy játékbaba, akivel azt csinálhatott amit akar. Amikor a családomnak feltűntek az állandó foltok az arcomon, karomon, akkor azt mondtam, hogy leestem a lépcsőn. Nem mertem szólni senkinek, hiszen mindig mellettem volt. Amikor ki tudtam végre szabadulni a kalitkából, az első utam más férfiakhoz vezetett. Mindenkivel megcsaltam, ha már olyan dolgokért kaptam verést évekig, amit el sem követtem.

Elveszítettem a kontrollt önmagam felett. Az utcán kezdtem férfiakat felszedni, és mindenkivel lefeküdtem akivel találkoztam, és férfi volt. A legmeredekebb történet talán az, amikor felszedtem egy pasit, és hazavittem. Nagyon izgult az idegen környezettől, fogalma sem volt arról, ha épp hazajönne a párom, akkor komoly veszélyben lenne. Levetkőztettem, kényeztettem, és óvszer nélkül belecsusszantam. Hosszasan lovagoltam rajta, amikor matatást hallottam a bejárati ajtó felől. "-Atyaég, most mind a ketten meghalunk"-súgtam halkan a szerencsétlen flótásnak, majd megkértem hogy azonnal másszon be a szekrénybe. Én villámgyorsan magamra kaptam egy köntöst, és kisiettem az őrült elé. Ideges volt, hogy miért hagytam a kulcsot belül a zárban. Megkértem, hogy vigyen el enni, mert farkaséhes vagyok, addig a szekrényben bújtatott el tudott menekülni a helyszínről.

Ekkor kezdődött a "nem fontos ki vagy, és hogy hívnak, csak legyen a lábaid között egy dákó, és dugd belém" ámokfutás.