Megittam egy kis pohár Becherovkát, így egyszerűbb ellazulnom, és emlékeznem azokra az időkre. Nem volt könnyű, amikor az első vendég miatt felhívott a főnöknőm. Főnöknőm, akit tudom, mi vitt rá arra, hogy egy (ilyen) közvetítőirodát üzemeltessen. Volt két lánya, akiket tisztességesen fel akart nevelni, és ki akart taníttatni, ezért képes volt olyan áldozatokat hozni, amiről a lányai nem is sejtenek. Talán jobb is így, végül mindkét lánya el tudta végezni az egyetemet. Persze ez nem ad feloldozást, ha arról van szó, miért veszed el más pénzét, azt a pénzt, amit ő a saját testével keresett meg. Ebben a szakmában nincs igazság, az van, amit ellopsz magadnak, ez az alaptörvény. Mindezt különböző agyafúrt módokon teheted meg, de majd elmesélem egy későbbi bejegyzésben. Főnöknőm egyébként az üzlet hanyatlása során saját testét is áruba bocsátotta, így jobban el tudtam őt fogadni. Nem volt már kívülálló.

A dolgok úgy működtek, hogy a leendő kliensek felkeresték a fent említett vezetőt egy irodában, ahol ő elővett a fiókból egy vaskos albumot, ami a „lányait” tartalmazta, és rábökhetett valakire, akit szívesen látott volna hiányos öltözékben „takarítani”. Az album tele volt csinosabbnak csinosabb nőkkel, amitől tartottam, mert én nem voltam sem szép, sem különösebben vonzó. Mégis vannak nők, akik rendelkeznek egy furcsa tulajdonsággal, amit szexepilnek neveznek. Életem elkövetkezendő 15 évében ez elég volt ahhoz, hogy ebben a szakmában maradjak.

Hosszú végtagokkal áldott meg a sors, és azokban az években a 170 cm magasságomhoz, a 48 kg nagyon kevésnek bizonyult. Ha ki kellene emelnem két dolgot magamon, amivel akkor elégedett voltam, azok a formás, apró melleim, és a hosszú combjaim. Az arcom nem volt szép, sokkal inkább karizmatikus. Ennek ellenére a szekér beindult, egyre több lett a hívás, minden esetben megkaptam a címet, ahová saját magamat kellett szállítani. Ők nem küldtek autót, sofőrt, mint a legtöbb escort szolgálat, mindössze kiajánlottak, és a kialkudott pénz egyharmadát kérték a címért cserébe. A számok eltérőek lehettek, az árban szabadon egyeztek meg a vezetőséggel, igazi húspiac volt, alku tárgya lettem. A többes szám nem véletlen, később kiderült, hogy vannak csendes társak a vállalkozásban, egy öregúr aki nem szívesen keveredett volna nyíltan az ügyletekbe, de azért Lexus-al járt. Ami bár jó autó, de sokat zabál.

Az első ilyen túra előtt nagyon izgatott voltam, egész éjjel forgolódtam, és nem tudtam aludni, amikor felébredtem, elképzeltem milyen lesz egy vadidegennel csókolózni, lefeküdni. Persze korábban számtalanszor megtettem ezt, de nem olyan keretek között, mint ahogy most fogom. Itt mások a szabályok. Nem csak úgy kefélek valakivel élvezetből, hanem dolgozni fogok, és pénzt keresek majd. Egzisztenciát szerettem volna építeni, akkor még nem tudtam mibe vágom a fejszém.

A játékszabály szerint bármi megtörténhet, amire kölcsönösen nyitottak vagyunk. Akkor még felszereléssel is készültem. Apró miniszoknya, tanga, áttetsző csipke melltartó, combfix, és egy pár fekete tűsarkú. Ezekre a kellékekre költöttem, az összes maradék pénzem, nem akartam lepukkant, és ápolatlan lenni. Mondjuk fogalmam sem volt, hogy milyennek kell lenni egy kurvának, a férfiak mit igényelnek, mit akarnak tőlem. Jó, persze a szexet, de ezt a szakmát ne egyszerűsítsük így le. A férfiak jóval többet akarnak, és jóval kevesebbet. Ez egy paradoxon, egy megfejtésre váró talány.

Akkoriban még nem borotváltam magam, csak a lábaimat. Máshol maradt a szőr, amitől egy idő után olyan állatiasnak éreztem magam. Tény, hogy van, akinek nagyon izgató a természetesség. Ez a jelenség nem változik. Kinek a pap, kinek a paplan.

Térjünk vissza erre az elsőre. Már volt lány első, volt szüzességet elvevő első, és volt olyan első, aki pénzt adott kéretlenül. Hivatalosan alábbi férfi adott úgy fizetséget a szexért, hogy ezt én kértem tőle.

Mindketten orbitális zavarban voltunk. A Margit körútra mentem, egy kis emeleti garzonba. Középkorú férfi nyitott ajtót, megnyerő külsővel. Negyvenes volt, világosbarna, oldalt elválasztott értelmiségi frizura, és bár jóképű, mégis hétköznapi arc.

Nem estünk egymásnak. Azt sem tudtuk, mit tegyünk, bár a promóció rendkívül szexi volt „takarítás hiányos öltözékben”, bebizonyosodott, ha ott ül két ember egymással szemben, és tudja hogy a következő lépés a szex, már nincsenek is olyan könnyű helyzetben.

Nem voltam rutinos, így nem tudtam őt megnyugtatni, töltött valami laza alkoholtartalmú likőrt, amitől kissé oldottabbá vált a hangulat. Majd a hálóba hívott. Leültetett maga mellé az ágyra, simogatta a combjaimat, közben beszélt hozzám. Lekerült róluk minden ruhadarab. A testem pofátlanul fiatal volt, és barna -az ész nélküli szolizástól-, ő pedig próbált kényeztetni. Sajnos a férfiassága nem volt üzemképes, sohasem fogom megtudni, hogy túl izgulta magát, vagy impotens volt. Az a kép élénken él bennem, ahogy csókolózunk. És hempergünk az ágyon, más nem történt. Nem lettem megdugva. Kissé csalódott voltam, de úgy éreztem ez egy könnyű munka, nem leszek lestrapálva, és mégis sok-sok pénzt keresek majd. Fizetni, mindig nekem fizettek. Az első korrekt volt. Épp annyit adott, mint amit kialkudtunk. Nem adott többet, akkor ez még számított. Minden fillérnek örültem.