Izgalom ide vagy oda, megpróbáltam más módszerek után nézni. El kezdtem nézegetni az Expressz újság hasábjait. Egyébként is gyakran megfordult a kezemben, ezért az újság utolsó oldalain lévő szabadidős „Nő keres Urat” és ennek inverze kezdett foglalkoztatni.
Nagyszámú, diszkréten megfogalmazott szöveg volt. Mindből egyértelműen kiderült, hogy csak a szexről szól. Gyorsan fogtam néhány A4-es, és írtam a szimpatikusabb feladóknak. A válasz nem maradt el, néhány nap múlva már hívtak. Első randim nem sikerült túl jól. A Váci utcában találkoztunk, egy agyonszoláriumozott, öregecskedő pasi volt, aki nyeglén odavetette, hogy „Nem erre gondoltam”, és elsétált.
A következő egy autókereskedő volt, akivel viszont nagyon jól működtek a dolgok. Elmentem vele, gyakran a Duna-parton elégítettem ki orálisan, vagy a lakásán aludtunk együtt, miközben legalább háromszor megkefélt különböző pózokban. Első alkalommal -másnap reggel- amikor elváltunk, 30.000 Ft-ot dugott a kabátom zsebébe. Kivettem, visszaadtam neki, és kikértem magamnak. Erre ő a, következőket mondta: …Nem, ezt most mégsem írhatom le, mondott valamit, ami sorsfordító hatást gyakorolt az életemre. Elvettem a pénzt, és hivatalosan ez volt az első alkalom, amikor pénzt kaptam szexért cserébe.
Abban az időben is szedtem fel férfiakat. Egyiküket például a vonaton utazás közben, nagyon sokat ismerkedtem. Beszélgettünk erről-arról, és felmerült a szex lehetősége. Csókolózni kezdtünk a vonaton. Majd a következő állomáson leszálltunk, elvittem egy távolabbi pontra, ahol már senki sem láthatott minket. Tél volt, csípős, hideg tél, és nagy hó. Nadrágban voltam, ami kissé megnehezítette a szituációt. Lehúztam combig, a bugyival együtt, ő pedig hátulról kutyapózban belém hatolt. Akkor sem használtam óvszert, de ez majd egy másik bejegyezés témája lesz. Nagyon gyorsan elélveztünk mindketten. A helyzet adta a gyors orgazmust, a fogcsikorgató hideg, a kényelmetlenség, és az izgalom, a különleges helyszín.
Továbbra is lefeküdtem mindenkivel. Volt olyan férfi, akit a villamosmegállóban szedtem fel, mert felajánlotta, hogy elvisz oda, ahová épp tartok. Nem volt kontroll.
Az Expressz újságban felfedeztem egy újabb izgalmas szöveget: „Hölgyeket keresünk! Takarítás hiányos öltözékben” – Egy pillanatig sem gondolkodtam ezen, azonnal tárcsáztam a megadott számot. Személyesen elmondta, hogy szó sincs takarításról. Bár én kis naiv reménykedtem abban, hogy apró pici szoknyácskában, combfixben, és tangában, push-up melltartóban takaríthatok majd, miközben a megrendelő guvadt szemekkel követi, ahogy egyre tisztább lesz a lakása, majd a végén erőtlenül, de kellően megduzzadva rám vetné magát. Ez azonban nem következett be.
Megkaptam az instrukciókat azzal kapcsolatban, hogy mennyi a fix összeg, amit egy-egy ilyen kiszállásnál kapni fogok, és ebből mennyit kell majd neki leadnom. Kizárólag házhoz kellett mennem, és a kedves férfiak a saját otthonukban vártak.
