Elolvastam a legújabb rólam írt beszámolót. Régóta nem nevettem ilyen jót, esküszöm, hogy félóránként ránézek, és könnybe lábadnak a szemeim. Hihetetlen humora van a pasinak. Idézet tőle:

" Zarándokolni nem Mekkába, hanem hozzá kellene, egy félóra a társaságában, és garantáltan üdítőbb az élet."

Szerencsés nő vagyok, imádom a humort, az életben ahhoz, hogy jól érezzem magam, ez a legfontosabb. Van aki veszi a lapot,  van aki nem (sajnos)...Tényleg, pár napja hívott valaki, akkor is nevetgéltem a telefonba, és meg is kérdezte az illető: "mi olyan vicces?!", neki üzenem, hogy az élet :))) Nem rajta nevettem, hanem egy jó poénon, ami épp odaillett a beszélgetésünkbe.

Most épp azt találom eredetinek, hogy megírom a saját kis élményemet, úgy ahogy "Hannibál tanár úr" (épp úgy nézett ki) is tette. Bejelentkezett hozzám, arra már nem emlékszem, hogy pontos volt-e, mindegy, de jött (nem szeretem a pontatlanságot, mindenkinek csak bosszúságot okoz)...nem volt magas, de én sem vagyok magas, csak a cipőm sarka, ezen nem akadunk ki. Azt éreztem, hogy zavarban van, mindenki zavarban van, de ő egy kicsit jobban. Te azt írtad rám "csoda", én azt írom, te szemüveges vagy:))) Nem tudhatod biztosan, főleg ha a szemüveget leveszed, és levetted. :))) Szerintem kicsit eltúlozta a dolgokat, de igazi úriember. Tényleg tusolt, és közben sokat beszélt :) úgy meg volt illetődve, hogy nem bírta abbahagyni, gondoltam majd az ágyban :)))

... de ott sem, dobott egy magas labdát, én leütöttem, aztán cseréltünk, teniszeztünk a szavakkal, szerintem ez volt a baj. Úgy átterelődött intellektuális síkra az együttlét, hogy emiatt nem sikerült, de azért kemény volt fizikailag, aztán jött a hívás, ő láthatóan megijedt, mintha arra számítana, hogy a feleség sodrófával várja a földszinten. Felvette. Meghallottam a feleség hangját, akkor megértettem, nem ő hordja otthon a nadrágot. Gondoltam, egy rövid időre felszabadítom, ellenállt, csókolóztunk, és sikerült rávettem egy kölcsönös franciára is, finoman csináltam, aztán pozíciót cseréltünk, és bevadultam.

Nehogy már úgy menjen el, hogy nem elégítem ki őt. Egyre erőteljesebb mozdulatokkal vettem a számba, és egyre gyorsabban. Láttam rajta, hogy már régen feladta. Nem esett jól :) Ennek ellenére azt gondolom, lebecsülte magát, remek ember, és kiváló a humora, bármikor szívesen látlak újra, és majd kitalálok valami meglepetést neked, hogy az a rossz szájíz elmúlhasson. Hozhatsz hideg élelmet is, ha komolyan gondolod az egy hetes beköltözést, bár ez nem a "való világ", de legalább innen nem fog kiszavazni téged senki :)