Az előző posztomat egy nap alatt 45.367-en olvasták, köszönöm szépen:)
***
Az első impotens vendégem után, továbbra is címre jártam. Budapesten belül, gyakorlatilag bármelyik kerületbe. Egy nap, felhívott valaki, aki egy teljes éjszakáért nagyon magas összeget ajánlott. Korábban nem vállaltam teljes éjszakát, mert azt túl intimnek tartottam. Együttaludni valakivel bonyolult, olyan dolgokat is megtudsz róla, amit nem akarsz. Éjjel horkol, forgolódik, csapkod, esetleg alvajár, öt percenként pisil, a megnagyobodott prosztatája miatt, reggel elereszt néhány galambot a wc-n (vagy nem a wc-n), amihez nekem -lássuk be-nem sok közöm van. Ez már az ember privát szférája, ami nem tartozik rám. Senkit sem akartam igazán megismerni, dolgozni akartam, pénzt keresni.
A munka elvégzése után, lelépni minél előbb, és mindezt úgy, hogy a másik félnek sejtelme sem legyen arról, hogy te gondolatban már kilométerekkel arébb jársz. Ez az „itt is vagyok, meg ott is vagyok”, nagyon nehéz állapot, mert ettől az ember kettéhasad. Jelen lenni fizikailag, de egyidejűleg lelkileg távol. Ez egy technika, amit az idő önmagától kiforr. A kettészakadt személyiség megköveteli a művésznevet. Én egy rövid, általános, és ismert női keresztnevet választottam: Ági lettem. A Yana név jóval később érkezett, de majd erre is visszatérünk…A művésznév rejtett tartalommal is rendelkezik, amit én nem azért választottam, hogy ne ismerjenek rám, hanem azért, hogy egy olyan oldalamat tárjam fel önmagam előtt, amit egy konzervatív társadalom nem tartana helyesnek. Ebben az új szerepben megélhettem olyan dolgokat, amiket normális esetben nem tettem volna. Szexuálisan bátrabban voltam Ágiként, sokkal felszabadultabb, mint korábban bármikor.
Az első együttalvós fickót, a XIV. kerületben, az Örs Vezér tér mellett látogattam meg. Nagyon furcsa ember volt. A lakásban hatalmas kosz fogadott. Iszonyatos állapotok uralkodtak, minden annyira koszos volt, hogy nem látszódott a tárgyak valódi alakja, csak azt lehetett kikövetkeztetni, mire használhatták békeidőben.
A lakás nappalijában egy nagy USA térkép volt. A férfi azt állította, hogy hosszú évtizedekig élt ott. Körbevezett a lakásban, s amikor az ágy feletti falon megláttam, a ninja kardokat és különböző késeket, megállt bennem az ütő. Tudtam hogy ez az ember veszélyes. (Érdekes, hogy akkor nem jött azzal a mesével, hogy Japánban is élt) Nem tehettem mást, együttműködtem vele. Fürödni akart a koszos fürdőszobában, én rábeszéltem hogy tusoljunk külön. Beleegyezett. Bezártam az ajtót belülről, és azon méláztam hogyan lépjek le, minél gyorsabban. Nem volt járható egérút a lakásban. Engedtem a folyóvizet, de nem álltam bele abba az undorító, mocskos kádba. Ő viszont igen, megkért hogy mossam meg a hátát. Nem kis undorral, de megtettem.
Ebben a szakmában nincs gyomor, azt el kell felejteni, aki azt képzeli hogy válogathat, az nem lesz igazán professzionális. Aki büdös, azt meg kell fürdetni. Aki nehézkes, azzal kézenfogva végig kell csinálni az egyórát. Mindenkire van megoldás. Aki ideges, azt meg kell nyugtatni. Megfejthetetlen, kezelhetetlen férfi nem létezik. Persze nem a Cicciolina módszereit utánoztam, hogy méla képpel mindenkinek azt mondjam, „meg foghatod a cicikémet”, mert az ő stílusa kétségtelenül könnyed, nekem viszont túlzottan lekezelő. Szerintem, ő sohasem szerette a férfiakat, csak kihasználta őket. Én mindig szerettem partnerként tekinteni, a teremtés koronáira.
Tusolás után megtöröltem a pasit, majd bementünk a "tiszta" hálóba, amely valóban a legtisztább része volt a lakásnak. Ott sem tudtam ellazulni, mert a kések, és kardok látványa meglehetősen feszélyezett. A pasi nagyon ki volt éhezve, szó szerint rámvetette magát, nyalt, falt hosszú időnk keresztül, amitől kifejezetten rosszul éreztem magam. Persze, a megfelelő színvonal miatt eljátszottam neki, hogy milyen jó vele, nyögdécseltem hangosan a műnyögdécseléssel, ő meg elégedetten folytatta. Annyira ki volt éhezve, hogy azt gondoltam, berakja, egy perc, és alszunk. Nagyot tévedtem. Berakta, és szinte egész éjjel foglalkoztatott, nem túlzok, a pasi egy igazi ösztönlény volt. Azt hittem, halálra fog kefélni. Miután hajnalban végzett velem, remegve fordultam a fal felé, és nyitott szemmel vártam a reggelt, közben figyelemmel követtem a ninja kardokat, mikor emeli le az egyiket, és vág vele ketté (vagy esetleg több darabba). Reggel mivel még életben voltam, hálából kitakarítottam, amitől annyira meghatódott, hogy soha többé nem hívott. Koszosan szebb az élet?
